Szökőév

Elszivárognak lábaim a hó
elhamvadó rengetegében.
Toronyiránt meghalok.
Félrever fejem fölött
öklök súlyos fürtje függ,
belégörnyed a horizont.

Kitiltva minden évszakokból,
anyám szeméből levetem magam.
Megvénül zuhanásom, amíg a kukacok
égszínkék szemébe csobbanok.
Köldökzsinóromon fekete pók terem,
álmodik fölfele, és még mindig
nem kezdődik el a szívem.

Agyamban már csak anyám álldogál,
hajában csillagcsődület.
A lábainál, kivertfogú szájjal,
hideg rézgombokat szopogatok.